Fóti Motorbarátok Köre

Négy éves törekvésünk valósult meg idén  május utolsó szombatján. Negyedik alkalommal szerveztük meg a szokott időpontban Kozma Endre sírjánál az immáron szokásos koszorúzást, hiszen fölvállaltuk, hogy emlékét ápolni fogjuk és, hogy mindent megteszünk azért, hogy ismét ismert legyen az Ő méltatlanul elfeledett neve. Tavaly “A győzelem a fontos” címmel egy könyvet sikerült megjelentetnünk Róla, míg idén sírjánál végre a tiszteletére felállított emlékművet avattuk fel. A “végre” szó használata nem véletlen! Még közvetlenül halála után 1942-ben megfogadták a kor- és pályatársak, az akkori hivatalos sportvezetés, hogy méltó emlékművet állítanak fel a sírjánál. Nos, erre sem akkor, sem később nem került sor. Háborús évek voltak és a háború elvonultával pedig egy olyan időszak kezdődött, ami nem kedvezett egy ilyen törekvésnek, egyrészt az embereknek több ‘s kevesebb bajuk volt, mint az elhalt bajnokra emlékezni, aki meg mégis emlékezett és esetleg tett is volna az ígéret beteljesítésért az bizton bajt hozott volna a fejére, hiszen a két háború közötti technikai sport “an block” a “népelnyomó elnyomó úri osztály passziójává” minősült. A méltó emlékmű felavatására végül 71 évet kellett várni! Civil kezdeményezésként indult, és úgy is valósult meg, nagyobbrészt barátok adományaiból.

Az ünneplés napján – tekintve, hogy nem szerettünk volna méltatlanok lenni a versenyző emlékéhez – nem fogalmaztuk meg azt a gondolatot, hogy halálában Kozma Endrének ugyanabban a sorsban volt része, mint életében. A “hivatalos” Magyarország tudomást sem vett Róla. Ha a Magyar Veteránjárművesek Autonóm Muzeális Szövetsége a MAVAMSZ, amelytől ez nem is lett volna elvárható, nem segített volna, talán az egyébként már kész emlékmű még mindig egy raktárban várna a felállításra! Itt kell megjegyezni, hogy Dabas város 2009-es Gyóni Beton rendezvénye is gyújtószikraként működött és a Kozma emlékmű megvalósulását is segítette.

Jó hangulatú, meghitt ünnepségben volt részünk! A Himnusszal kezdtünk, mint mindig, majd Valentyik Ferenc barátunk a Kozma monográfia szerzője osztotta meg velünk gondolatait. Ezt követően Braun Jánost, az egész folyamat elindítóját és ötletgazdáját és Jankó Istvánt a MAVAMSZ elnökét kértük föl az emlékmű leleplezésére. Varga Zoltán ócsai faragóművész alkotása osztatlan sikert aratott, A látvány magáért beszélt, az alkotást megtapsoltuk. Megilletődöttségünk csak fokozódott, amikor Strich Lászlóné (Teri) elszavalta Alfred Edward Housman: Vers egy fiatalon meghalt bajnokhoz című versét. László Milán gyóni evangélikus lelkész jóvoltából  a versenyző életének egy új, szakrális vetülete nyílt meg számunkra. Megindítóan eleven beszéde megerősítette hitemet, hogy volt értelme a munkánknak, az emlékmű, amit a sírra többet jelent puszta kőnél! ezt követően került sor a koszorúzásra, amihez Erkel Ferenc Bánk bánjának Előjátékát választottuk. A megemlékezésen a múlt, jelen, jövő egységét fejezte ki az, hogy Bódis Richárd ifjúsági motorversenyző is elhelyezett egy koszorút, édesapja Bódis János társaságában.

Külön örömünkre szolgált, hogy a versenyző unokaöccse Kozma Ottó is részt vett megemlékezésünkön. Nagybátyjával kapcsolatos gyerekkori élményeit osztotta meg velünk utánozhatatlan közvetlenséggel és a család nevében megköszönte, hogy nem hagyjuk feledni “Bandi” emlékét.

Sajben János barátunk – ismét szép példájaként a generációk közötti staféta váltásra – fiával ifjú Sajben Jánossal és egy 1929-es BMW motorkerékpárral érkezett, amit akár Kozma Endre is láthatott annak idején, hiszen a gyártását követően Magyarországon értékesítették. Endre tiszteletére – a katonai díszsortűzzel történő tiszteletadás  mintájára – a temető csendjét egy rövid időre felzavartuk a gép gyönyörű hangjaival…nem tudom leírni az érzést!

Az ünnepséget Teri szavalata formájában a Szózattal zártuk.

Az emlékmű megvalósulását segítő magánszemélyek nevét érdemes még – illő köszönet-nyilvánítás mellett – megemlíteni:

Doricsák János dr., Gulyás Tibor, Iharos Sándor (Iharos és Goller Kft., Bp. Újbuda), Jankó István, Kovács Márton (Oscar Kft., Táborfalva), Kozma Bea, Kozma Ottó, Kutas Kálmán (Nettkő Kft., Solymár), Lakatos Miklós, Loschán Ferenc (Loschán Kft. Olasz), Németh József, Polácska László dr., Sásdy Endre dr., Szabó István, Szabó Tibor, Ujvári Tibor (Ujvári Kertészet, Dabas),Volf Ferenc (Digifat Computer Kft., Dabas)

Valentyik Ferenc beszéde
László Milán beszéde

Alfred Edward Housman:
Vers egy fiatalon meghalt bajnokhoz

Győztél, s mi felnéztünk Rád,
üdvrivalgás zúgott a téren át.
Éljenzés csapott fel az egekbe,
ahogy hazahoztunk Téged vállra vetve.

Okos legény az, ki otthon lustán nem marad,
sivár földeken, hol dicsőség nem fakad.
Inkább oda tér, hol babér az ék,
s így tovább virul, mint a rózsa, bármi szép.

Férfi, s fiú immár felkiált,
Büszke ajkukról zeng, zúg Vivát!
Motorosokról, kik ott pihennek lenn,
kiknek neve nem múlik sosem!

És babérok, bíborok árnyán túl,
Ím, az erőtlen holtak karja lehull!
És nem talál mást, csak elporladt füveket.
Koszorút, mely nem ékesít fejet!

Galéria, kattintás után.

Klubunk – ezúttal Dabas várossal közösen – immáron ötödször emlékezett meg 2013. április 20-án szombaton Eric Fernihoughról, aki a Gyóni Betonon vesztette életét, rekord állítási kísérlet közben. Örömmel tapasztaltuk, hogy legalább 300-an gyűltünk össze az 5-ös út melletti London étteremnél, hogy fejet hajtsunk a lehetséges és a lehetetlen közötti határokat feszegető világrekorder előtt. A szép idő is segített abban, hogy idén a koszorúzás utáni programra, Újlengyelbe is majd mindenki velünk tartott, ahol igazán szívélyes vendéglátásban volt részünk! Köszönet Dabasnak és köszönet Újlengyelnek a vendégszeretetért!