XX. Összefoglaló

Hát, meg volt a XX. is!
Sose hittem volna…
Annak idején úgy gondoltuk, jó, ha néhány versenyre futja a lendületből,  de azért  titkon bíztunk benne. Aztán egyre kevesebb lett a támogatás, egyre nagyobb a kockázat, hisz a motorok gyorsabbak lettek, bár a versenyzők az idő haladtával rutinosabbak. Autósokkal is bővítettük az eredetileg csak motoroknak szóló versenyt, jöttek is szépen!  De a pálya egyre használhatatlanabb lett, majdhogynem életveszélyes. A X.-re úgy éreztük, ennyi volt.
De aztán néhány fanatikus klubtagunk újra élesztette a versenyt. Köszönet Bucónak és Lajosomnak  érte. Új helyszín, új támogatók. Néhány futam még sikerült, bár a pályát meg kellett fordítani. Aztán rövidebb is lett. Pont a sava-borsa, az izgalom veszett el. Innét is menni kellett.
S ekkor rátaláltunk Kisnémedire. Régebben is kacérkodtunk a gondolattal, hisz amikor Galgamácsán csináltunk tényleg igazi hegyifelfutót,  akkor a környéken a lehetséges pályák közül ez is szóba jött.  Galgamácsát abbahagytuk a túraversenyek kedvéért, hisz a kettő egybe esett , ez már sok volt egyszerre. De megcsinálta más, semmi gond!
S ekkor Kisnémediről  kiderült, hogy ez az önkormányzat tényleg szeretné ezt a versenyt! A lakosság is akarja! Szeretnek bennünket! S ez jó vala. A polgármester, a testület, a lakosság mindenben segített, a sajátjuknak érezték a versenyt. Úgy éreztük, megfogtuk Amerikát. Ez az érzés ma is tart. A verseny három naposra bővült, a versenyzők egyre többen jöttek, most először, idén éreztük úgy, hogy több résztvevőt már nem bír el a pálya. De nem baj, mindenképp megoldjuk!
Ma, Magyarországon , büszkén mondhatjuk, hogy rajtunk kívül nincs más, aki ilyen hosszú ideje, folyamatosan, megszakítás nélkül csinál ilyen jellegű futamokat! Szeretnénk magunknak azzal hízelegni, hogy a mi munkánk is hozzájárult ahhoz, hogy ne haljon ki itthon a közúti futamok régi hagyománya. Talán néhány motort miattunk mentettek meg az enyészettől vagy épp ezért nem adták el külföldre. Esetleg néhány mai versenyző nálunk szerzett rutint vagy a mi hatásunkra kezdett el versenyezni.
Bárhogy történt is, azt mindenképp el kell mondani, hogy nagyon hálásak vagyunk Nektek, hiszen elsősorban a Ti lelkesedéstek, fanatizmusotok tartotta életben a versenyeket. A  Ti biztatásotok, szeretetek nélkül ez nem ment volna, már réges rég abbahagytuk volna. Mindig jött egy időben történt telefon, egy váratlan támogatás vagy meghívás máshová, ahol azt hallottuk, ugye lesz?
Köszönjük Nektek, versenyzőknek. Köszönjük támogatóinknak, akik önzetlenül segítettek, hisz tudván tudta mind, hogy ebből csak erkölcsi haszonra tud szert tenni, talán csak mert jól esett jót tenni.  Mondhatnánk, ez jó mulatság, férfimunka volt, de nem mondhatjuk, mert női klubtagjaink, segítőink, támogatóink, versenyzőink is voltak seregestől.
Köszönjük!

Képek Szabó Lajától

Mészáros Sándor videói
https://www.youtube.com/watch?v=rojH2cX5e_k
https://www.youtube.com/watch?v=UfbJpwIcQHs

Rólunk Írták
http://www.rvo.hu/2014/08/14/veteranok-hajtukanyarban/

Közvetlen link.

2 hozzászólás

  1. Rácz Péter says:

    Nagyon szép összefoglaló.
    Ott a pont: Esetleg néhány mai versenyző nálunk szerzett rutint vagy a mi hatásunkra kezdett el versenyezni.

    Én nálatok kezdtem el versenyezni és ezt, bizony nem lehet megunni.A szívem majd meg szakadt mikor a 2013-as futam előtt robbant szét a motorom blokkja.De 14- ben sikerült.
    Jövőre folytatjuk.

    Baráti üdvözlettel: Rácz Péter, Jawa 350 RSIII , 348 rajtszám.

  2. Figler Albert says:

    Szia!
    Köszönjük megtisztelő véleményed! Idén több alkalmad is lesz hegyi felfutókra menni, ezt garantálhatom! Lesz meglepetés!
    Figyeld facebook oldalunkat és a honlapot!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.